Farmernadrág, pénz és szex

Akkor jönnek a legjobb sztorik, amikor hajnalban ki kell mennem, aztán nem tudok visszaaludni, ezért inkább merengek, míg végül mégis elnyom az álom.

Ahogy az lenni szokott, belecsöppentem az értelmetlen történések közepébe, ami a legelső momentuma miatt kapcsolódott az alvást megelőző elmélkedéseimhez.
Gatyát kerestem. Egy laza, hosszú farmernadrágot egy olyan fiatalembernek, aki még sosem hordott ilyet. Mivel olyasmit készült tenni, amihez nem megfelelő az az egy szem nadrág, amit a szökése alkalmával viselt, hát keresnem kellett neki egyet. Egy hatalmas, fehér falú villa óriási udvarán álltam, és odalépdeltem a(z egyik) bejárathoz, egy teraszszerűségre, ahol épp ruhák száradtak egy szétnyitható, fehér állványon. Egy ismeretlen, szőke férfi időzött ott, akit mégis lazán a nevén szólítva kértem, hogy válasszon nekem nadrágot a kb. 180 cm magas pasim számára, mert erdőt akarunk járni, és levélkupacokat építeni, hogy abba ugráljunk az ágakról. A férfi szélesen vigyorgott a semmiből megjelent másik két munkásruhás alakra, majd hirtelen odahajolt hozzám, és azt mondta: "Hogyne adnék, of course. Nadrág für szex." Jót röhögtem rajta, de mivel látszott, hogy komolyan gondolja, angol-német hibrid nyelven biztosítottam afelől, hogy minden rendben, mehetünk a házba, addig az a rojtos, koptatott kék farmer épp meg is szárad itt a napon.
A bejárati ajtó mögött hosszú, keskeny lépcső vezetett felfelé, aminek a tetejétől folyosó vezetett jobbra (balra nem is tudott volna, hiszen ott volt a terasz - végre logikus elrendezés egy álomban), szemben pedig tágas helyiség fogadott, ahol három ember üldögélt. Helyesebben csak egy; egy nagymama újsággal a kezében, a két gyerek pedig bújócskát játszott. Rémlik valami egy nőről is, de nem tudnám biztosra mondani, hogy ott volt.
Kintről beszédbe elegyedtem az egyik gyerekkel, aki éppen a tévé mögött bujdosott, mégpedig valami nem létező nyelven, ami kicsit hasonlított az olaszra. Tudtam, mit mondok, és jöttek a számra a szavak, ami mellé mutogattam is, így a kisfiú megértette, hogy kukkert mutatok a kezeimmel. Ő is így csinált, majd ezzel szórakozva nézelődött körbe, mialatt én és a kísérőm távoztunk. A következő pillanatban már egy szobában estünk egymásnak. Nem fogom részletezni, de a fergeteges akció után (csoda, hogynem riadtam fel, ahogy szoktam) újra a villa udvarán sétáltam (farmer nélkül, ugyanis a másik pasi időközben kiment a fejemből, már nem volt jelentősége), és azon tűnődtem, hogy mit keresek itt?
Nem dolgozom, a ház körül se teszek egy szalmaszálat se keresztbe, a gyerekek nevelésében se segítek, akkor meg miért viselnek el? Beugrott az egyszerű gondolat: mert én vagyok az, aki rajtuk segített. A villa és minden az enyém, ami itt van, őket pedig befogadtam, a pénzemből élnek, így evidens, hogy azt csinálok, amit akarok. Nem mondom, hogy nem tetszett a gondolat, ám képvágás történt.
Egy szerény házikó járdáján baktattam az út felé, mert egy autó gördült oda, látogatóim érkeztek. Nem szégyelltem a származásomat, sőt örültem neki, hogy a férfi (akivel a villában együtt voltam) végre szembesül azzal, ki vagyok.
Az autóban azonban nem ült senki. Óvatosan odamentem, közben folyton körbe-körbefordultam, hogy lát-e valaki. Az ajtókat is kinyitottam, de semmi. Ekkor vettem észre, hogy kicsit arrébb még egy autó áll, benne pedig vígan nevetnek rajtam ketten. Mire zavarba jöhettem volna, a sofőr kiszállt, én pedig odalépdeltem hozzá azzal a gondolattal, hogy "na, tessék, most aztán tudja, röhöghet egy jót". A férfi azonban ahelyett, hogy tovább nevetett volna, úgy magához szorított, hogy levegőt se kaptam, és össze-vissza csókolgatott. Örült nekem még így, szegényen is.
Képvágás történt, azonban azt még meg kell jegyeznem, hogy hihetetlenül tetszett az utca. Nem volt forgalom, a padkák üresen álltak, az utat pedig olyan nagy és terebélyes fák övezték, amik felül összeértek, mintegy alagutat képezve felettünk.
A következő álomban csak egy zagyva, abszolút ide nem illő jelenet volt: nagymamám házában jártam, és szörnyülködtem a konyha falára húzkodott grafitceruzás csíkokon, amik azt hivatottak jelezni, mennyire nem vízszintesen vannak felcsavarozva a polcok, feltéve a csempék és beállítva a bútorok. Szidtam a vízmérték tulajdonosát, miszerint lehetetlent állít, hiszen az asztalon sosem gurult el semmi, márpedig akkor a szerszáma rossz. Itt pedig felébresztettek.

Férges

Meglehetősen összefüggéstelen álmom volt, amit nem is tudok utólag összerakni, így inkább leírom azt a jelenetet, ami egészben megmaradt.

Egy zöldségpiacon kezdődött az egész, ahol nem volt semmi fogamra való, így csak átsuhantam rajta, és amikor kiértem, rögtön egy hatalmas konferenciateremben találtam magam. Mivel az egésznek volt előzménye is, amire sajnos már nem emlékszem, így zagyvaságnak hangzik minden, holott akkor teljesen értelmesnek és logikusnak tűnt, és éppen abban a teremben nyert értelmet minden.
Rengeteg ember üldögélt és beszélgetett ott, s ahogy jobban szemügyre vettem, láttam, hogy majdnem minden asztalon hever néhány színes magazin és kisméretű könyvecske. Egyet felvettem és belelapoztam, s a képregényszerű tartalmat látva esett le a tantusz, hogy ami történik, az mind le van írva ott, és nekem annyi a dolgom, hogy lehetőleg pontosan kövessem a forgatókönyvet. Csakhogy ez nem volt valami egyszerű, mivel hirtelen váratlan események történtek, amik nem kicsit akasztott ki.
Rettentő gyors sebességgel izgő-mozgó, fekete színű férgek bukkantak fel a semmiből, és egy-egy embert kiválasztva maguknak, rájuk vetették magukat. A "fertőzést" magát nem láttam, de egyből tudtam, hogy a tíz és húsz centi közötti méretű ocsmányságok szó szerint bemásznak az emberekbe, hogy aztán manipulálják a viselkedésüket, eleinte letargikussá, majd súlyos depresszióssá ill. agresszívvá téve őket. Nem tudom, mi volt a céljuk ezzel, és ki vagy mi küldte a kukacokat, de menekültem, amerre láttam, ki a teremből, a sötét utcára.
Egy régi lakhelyem volt a helyszín, és mint ahogy az visszatérő álmaimban előfordul, a lépcsőház már megint nem olyan volt, mint igazából. Óvóhelyszerű pincék húzódtak alatta, és egyáltalán nem akaródzott bemennem. Az épület sarkánál azonban felbukkant egy soha nem látott férfi, akit látva azonnal megkönnyebbültem. Ismertük egymást, és ő azon volt, hogy kimenekítsen innen. Valamiféle tanárom volt egykor, akiről eddig nem tudtam, hogy többet érez irántam, mint ahogy az egészséges lenne, csakhogy ez most egyértelműen kiderült számomra, amikor féltőn magához ölelt, majd úgy fordított, hogy ne tudjak menekülni a romantikus támadás elől. Én azonban ügyesen kicsusszantam a karjai közül, és elindultam a lépcsőház felé, ahol szándékunkban állt elrejtőzni. Hiába tudtam, hogy ő egyáltalán nem az ellenség elől akar elbújni, hanem a kíváncsi tekinteteket szeretné elkerülni, hogy békében ellehessünk egymással.
A pincerendszer egyáltalán nem volt félelmetes, amikor beléptünk, mivel hirtelen nappal lett, és bőven leszűrődött a fény. Előre siettem, hogy keressem a 13-as pincét, miközben kissé megnyugodva láttam, hogy egyáltalán nem néptelen a hely. Az egyik részen egy nő kattogott egy régi írógépen, és biztos voltam benne, hogy ezek után a kéjenc férfinek esze ágába sem jut majd semmiféle játék.
Hogy így történt-e, az már nem derült ki, mivel felébredtem.

Blogszülinap

Egy éve nyitottam ezt a blogot, ami azt jelenti, hogy azóta 365 nap telt el, ennek ellenére még 20 álmot sem írtam le. A jövőben igyekezni fogok.