Már rég rájöttem, hogy a legeszementebb álmaim a délutáni szunya alatt keletkeznek.
A
szülővárosom központjában vártam a néppel a buszmegállóban, miközben fennhangon
nyikorogtam, milyen értelmetlen az életem, semmit sem értem el, amit akartam,
és juj de rossz nekem. Persze magasról tett rám mindenki, biztosan volt elég
bajuk rajtam kívül is. Jöttek-mentek az autók, én pedig ott tartottam, hogy
mindjárt kiugrom valamelyik elé. Érkezett is egy IFA, ám eszembe jutott, hogy
nevetséges az egész, hiszen alig araszol, így legfeljebb egy lábtörésig jutnék
el, és még több okom lenne sápítozni a balszerencsémen. Maradtam a tömeg
szélén, nézegettem a járműveket, közben skandálni kezdtem, hogy "figyelem,
figyelem". Figyelemre vágytam, és mi is lehetne jobb módszer erre, mint az
öngyilkosság a népes úton, ugye.
Végül
felhagytam az önsanyargatással, átsuhantam a túloldalra, hogy megajándékozzam
magam egy kis fagylalttal (annak dacára, hogy totál borús idő volt). Nem
emlékszem, hogy a kis üzlet valaha is fagyizó lett volna, jelenleg ott
dohánybolt működik, de aztán ki tudja, miket tárol az agyam. Majd megkérdem egy
nálam idősebbtől.
No,
végignéztem a kínálatot, azt a rengeteg négyféle gyümölcsöst, amik közül
kiragadtam egy értelmetlen nevűt, és rákérdeztem, mi az. Valami erdei mix volt,
és míg a nő bekanalazta a tölcsérbe, újra elolvastam a nevét, és rájöttem, hogy
egész más van odaírva. Nem rémlik, mi, de kicsit hasonlított a "brumi" szóra. (Végül
is a maci is szereti a gyümölcsöt.) Kiröhögtem magam, hogy diszlexiás vagyok
(egyébként nem vagyok az), végül megkaptam a négygombócos rózsaszín álmot, de
sajnos beleenni már nem tudtam, mert képvágás történt.
Ismét a
buszmegállónál álltam, és ezúttal kipécéztem magamnak egy platós teherautót,
ami óriási vasketreceket szállított. Némi széna is potyogott róla, én meg
fogtam magam, és fellibbentem a kalitkák tetejére. Így vitettem magam egészen a
külvárosig, amikor rájöttem, hogy egy rabszállítón potyautaskodom. Lenéztem, és
láttam, hogy igen mozog az egyik rács, a rabok talán szökésre készülődtek,
ráadásul a sofőr is lassított, így jobbnak láttam leszállni. A vezető – egy
fekete férfi – is kiszállt, körbeosontam, hogy ne lásson meg, majd fellépdeltem
az út menti meredek gyepen.
A házak
egészen fent álltak a domboldalon (ami a valóságban teljesen sík terep).
Gyönyörű zöld környezetben találtam magam, fák, bokrok mindenütt, meg egy
kovácsoltvas kerítés, ami előtt egy fekete okostelefon hevert a fűben.
Felvettem, és láttam, hogy még él a hívás, a telefon tulaja pedig éppen „Apu”-t
hívta. Feléledt bennem a gyanú, hogy valami rossz történt, ezért azonnal
becsöngettem, majd megláttam, hogy a hatalmas udvar hátsó felén négy ember
jön-megy egy másik ház előtt. Ezek szerint közös udvarban lakott a két család
(az udvar pedig szépen módosult a későbbiekben).
Mivel nem
vettek észre, benyitottam, veszettül hahóztam (a bejárat a ház kapura merőleges
oldalán lévő beugróban volt), de nem jött ki senki, így elindultam a négy ember
felé, akik közül kettő gyermek volt. Úgy tűnt, nagyon nincs ínyükre a látogató,
mert iszkoltak az ajtó felé, de időben odaértem, és megkérdeztem, hol van a
szomszéd, mert elhagyta a telefonját. Annyit tudtam kivenni az egyik idősebb nő
mormogásából, hogy honnan tudná, fogalma sincs, na meg "ezek ilyen népek".
Rákérdeztem, milyenek, de csak hümmögött, mire a legostobább dolog jutott
eszembe: "Kisebbség?" A nő fintorgott meg legyezett, aztán eltűnt az ajtó
mögött, én pedig visszasétáltam a másik házhoz, és benyitottam. Bent is ment a "hahó" tovább, de nem jött elő senki, végül az egyik helyiségből fényt láttam
kiszűrődni, így odaóvatoskodtam.
Éppen ekkor
kóválygott elő egy (nem kisebbségi) férfi olyan fejjel, mint aki alvásból riadt,
kócosan, gyűrött ruhában, de úgy tűnt, nem különösebben hatotta meg, hogy egy
vadidegen téblábol a lakásában. Ettől függetlenül kissé inamba szállt a
bátorság, így gyorsan az orra elé nyomtam a telefont, ami nagy meglepetésemre "életre kelt" a kezemben: visszajátszotta a hívást, egy lányhang kiabált bele,
hogy "apu, apu", sőt még videó is elindult, amint éppen én veszem fel a
készüléket, és elindulok vele a kapun belülre. Érdekes ketyere, mindenesetre a
férfi erősen vakarta a fejét, majd nagy dúrral kifelé indult, én meg
kiskutyaként követtem, egyetlen céllal: rá kellett vennem, hogy törölje a videót,
mert nem akarom magam a YouTube-on viszontlátni.
Az udvar
időközben átalakult, gazosabb lett, és teljesen szabálytalan elrendezésben
pajták meg egyéb tákolmányok keletkeztek a semmiből. A pasi rendületlenül
menetelt hátra, majd eltűnt egy jókora hodály mögött, ahová már nem követtem,
ugyanis az építmény sarkán puha homokba léptem, ami arra késztetett, hogy
megálljak kicsit kiélvezni. Beletúrtam a lábammal (jó puha volt és meleg,
legalább ez nem akart a szürrealizmus felé kalandozni), és közben hihetetlenül
eszement ötletem támadt. A szemem sarkából láttam, hogy a férfi közeledik, én
meg kitaláltam, hogy most jól felhúzom, így aztán fogtam egy jókora marék
homokot, és elkezdtem besózni magam vele. (Ez mekkora marhaság?) Bőven jutott a
felsőm alá is, közben a pasi megérkezett, és a fejével intve beinvitált a
pajtába.
Nem
figyeltem, mi van odabent, de valami gépek meg limlom biztosan. Hanyagul
nekidőltem az egyik szögletes akárminek, és figyeltem a férfit, aki éppen
gumislagot cibált elém, amin röhögnöm kellett, ugyanis a cucc hőszabályzós zuhanyrózsában
végződött. Nem tudtam, mit akar vele, ám ekkor szó nélkül a kezembe nyomta.
Rögtön zavarba jöttem, és duzzogva kijelentettem, hogy nem is vagyok koszos,
mire szigorú képpel intett, a víz pedig máris megindult. Mindentudón bólogatni
kezdtem, hogy "Jaa, maga egy perverz kukkoló!", és habozás nélkül nekiláttam a
vetkőzésnek. Póló, sort, bugyogó – minden lekerült, én meg nem győztem
csodálkozni, hogy a nyavalyában nem szégyellem magam, rég el kellett volna
süllyednem.
Alaposan
lemosakodtam, és csak a végén tűnt fel, hogy a pasi időközben felszívódott.
Immáron tisztán, csatakos hajjal (és felöltözve) elhajítottam a slagot,
kiléptem a pajtából, és arra gondoltam, hagyom az egész videót a fenébe (pedig
a hapsi bizonyára a fürdésemet is felvette), inkább lelépek, mielőtt tényleg
kiderül, hogy egy perverz állat, és ezúttal nem slagot hoz, hanem kötelet, és
megkapom a magamét. Persze az udvar újabb transzformációja (még több gaz, még
labirintusosabb fabodegák) megnehezítette a dolgomat; keringtem jobbra-balra,
belegabalyodtam valami bokorba, egyensúlyoztam elszórt deszkákon, és végül
mégsem kellett tovább szerencsétlenkednem, ugyanis felébredtem.
Ennek az
álomnak annyi értelme volt, mint nullával osztani. Egyedül a zuhanyzós jelenet
miatt tartottam érdemesnek megemlíteni, hiszen az valóban furcsa volt. Álmomban
rettegni szoktam, ha valamiért eltűnik rólam a ruha, itt meg simán
sztriptízeltem egy vadidegen előtt, hát…
