2012. február 7., kedd

Álombéli figyelmeztetés


December eleje óta nem láttam a testvéremet, és idáig nem is nagyon értekeztünk. Néha egy-egy üzenet, semmi több. Tegnapelőtt azonban rosszat álmodtam. Mindössze talán fél percnyi történés volt az egész, de éveket öregedtem alatta.
A város szélén, ahol lakom, folyik egy patak, ami álmomban vízeséses folyóvá duzzadt. A partján sétálva kitaláltuk, hogy belegázolunk, ám az erős sodrást látva jobbnak láttam kihagyni. Tesóm azoban előkapott egy szörfdeszkát, és a legmagasabb szikláról egyenesen levetette magát a mélybe. Kijjebb csúsztam, hogy lássam a mutatványt, aztán megállt bennem az ütő: vitte a víz a tehetetlen, csukott szemű öcsémet. Lerohantam a kanyarba, hogy elkapjam, mielőtt elviszi a semmibe, miközben vadul pörgött az agyam, mi a segélyhívó száma. Itt riadtam fel.
Mint kiderült, tesóm elég erősen süllyed a depresszió felé.
Ha más nem, legalább az álmom figyelmeztetett.

2012. február 3., péntek

Vírusirtó, mint megmentő


A tizensok éve nem látott, volt házunk udvarán nézelődtem, mígnem a szomszéd kertjébe átlátva rájöttem, hogy rég fel kellett volna ásni a kertet, hiszen majdnem tél van, míg a kukoricaszárak, karók, száraz babok még mindig ott figyelnek az elsárgult gyom között.
Neki is láttam volna, amikor vad zúgásra lettem figyelmes, aztán egy ordításra: "Egész eddig nem volt képes rá, hát most se fogja; elütöm!" És el is indult felém egy kopott, rozsdásodásnak indult, sárga kamion-kombájn hibrid.
Természetesen azonnal menekülőre fogtam a dolgot, a hátsó szomszéd kerítésén át, ám tudtam, hogy nem sok esélyem van: túl lassú vagyok, az engem üldöző dög pedig túl nagy, túl erős, túl elszánt, túl képes arra, hogy letarolja a fákat is.
Ebben a pillanatban villámként hasított belém a reménysugár: egy fonnyadt szederbokor mellett ott kuporgott az Eset vírusirtó robotja teljes életnagyságban, stand-by üzemmód-szerű állapotban várakozva. Szinte még ki sem gondoltam, hogy a segítségét kérem, amikor elkapta a kezemet, és magával rántott a magasba.
Eszméletlen jó volt végre úgy repülni és ugrálni házról-házra, kerítésről-kerítésre, hogy egy nálam hatalmasabb erő húz maga után.